gameover

A legújabb „áldozatom” sok embernél már nem szorul bemutatásra.

A kis történelmi visszatekintést kezdjük egy olyan játékkal, amit tényleg nem kell bemutatásra:Half life 2 Episode 1.

Hatalmas siker mind anyagi szempontból, mind a játékostársadalom szemszögéből. Nem térek erre bővebben ki, a lényeg:mindenki epekedve várta az újabb remekművet, az Episode 2-t, de úgy tűnt, hogy hiába, aztán a várakozásnak csak meglett a gyümölcse!Ugyanis nem 1, hanem 3 játék lett türelmünk jutalma, az Orange box részeként.Megkaptuk az Episode 2-t és a Team Fortress 2-t(ezekre most nem térek ki bővebben) és végül bemutatóm igazi tárgyát:a Portalt!

Mivel is kezdjem.Egy olyan FPS, ahol nem lőhetjük le az ellenfeleket, ahol nem az akció a lényeg, hanem kapukat nyithatunk.kékbe be-narancson ki és fordítva.A pálya egyszerű, semmi extra, az ellenfelek mind ugyanolyanok,nincsen társunk(már ha egy szivecskékkel telerajzolt műanyagdarabot nem tekintünk annak).Ha mást nem is, de eredetiségért már egy dicséretet mindenképp megérdemelnek a fejlesztők!

    Hát ez gondolom nem egy FPS-mániás kedvét elvette a játéktól, de ne ítéljünk elhamarkodottan.Ha rossz játék lenne, akkor most nem e cikk írásával tölteném az időmet!

    Mártsuk bele magunkat bővebben a témába.A játék nem csak eredeti, hanem rendkívül hangulatos!Azzal kezdünk, hogy egy laborban ébredünk fel: múlt, emlékek nélkül, senkit, semmit se ismerünk, egyedül egy gépies hang ad nekünk utasításokat.Jobb híján mit tehetnénk, hallgatunk rá, felvesszük a fegyverünket és tesszük amire utasítanak.Ez ugyan elsőre unalmasnak, túl egyszerűnek tűnhet, de pont ez az egyszerűség, az ebből származó információhiány és bizonytalanság a játék hangulatának fő megteremtője.Ezt a hangulatot erősíti a pályák elrejtett részein megtalált falfirkák, ahol a régi teszt-alanyok próbálnak minket figyelmeztetni.Kitérnék fegyverekre, ellenségekre,mint minden szokványos játék esetén, de ez nem egy szokásos játék! 

          De lássuk a játékmenetet!Ugyebár már azt leírtam, hogy miként kezdünk:megkapjuk a fegyvert, amivel kék kapukat lőhetunk olyan falakra, amik ezt megengedik.A pályán eleinte el vannak helyezve sárga kapuk, így könnyen rájöhetünk, hogyan kell haladjunk, (de azért a fura robothang a háttérből is fontos információkat szolgáltat, meg a falakon is találunk segítségeket).A tutorial résznek igazán akkor lesz vége, amikor a fegyverünkkel már mindkét kaput mi lőhetjük a jobb és a bal klikk segítségével. Innen már nehezebb dolgunk lesz, frappáns megoldásokat kell alkalmazzunk:erre példa, hogyha gyorsan megyünk be az egyik kapuba(pl ha magaslatról ugrunk bele), akkor a másik kapun gyorsan jövünk ki.Így akár a lehetetlennek tűnő ugrásokat is megcsinálhatjuk.

Helyenként a játék alaposan megtornáztatja az agyunkat, de általában elég nyilvánvaló az út amit meg kell tegyünk. 

            Elleségeink robotok lesznek, amik cérnavékony hangon szólnak hozzánk, ez elég humorosra sikeredett, még egy jó pont!   

Ehogy haladunk a játékban,szobáról szobára,előbb-utóbb rájövünk arra, hogy csak egy robot szórakozik velünk, egy teszt részei vagyunk és ha vége a tesznek,khm.......feleslegesssé válunk...Mit tehetünk?MENEKÜLÜNK!

A játék vége is rendkívül hangulatos lett, ezzel is örömet okozva a játékosoknak.

 Most pedig jöjjön az osztályzás, ami közel sem az eddig megszokott kritériumok alapján történik.Irányítás: teljesen jó, az ugrások egy kicsit nehéznek tűnnek eleinte,de hamar meg lehet őket szokni.Amit el lehet várni, azt ezen a téren a játék tökéletesen teljesíti, 10/10.

Eredetiség mindenképp 10.                                                                      Játékmenet-ez egy kicsit sokszor egyhangú, nem látványos, de vannak benne humoros részek, a hangulat pedig nagyon domináns.8,5                                                  Grafika: egyszerű, semmi extra, nincs is többre szükség!7,5                                    Mivel ez a játék az agyunkat is megtornáztatja némileg, ezért rászolgált egy kis bónuszra!

Végső jegy:9,2

Ha még valaki nem próbálta ki a játékot, szerezze be!Megéri!

Jó játékot!