gameover

Nem is olyan rég szinte az egész világ „ódákat zengett” a legújabb Batman-filmről. A The Dark Knight kimagaslóan vizsgázott a kritikusok szemében, de hatalmas ugyanakkor egy kasszasiker is. Ezután az utóbbi időben már szinte logikus, hogy jönnie kell a játékadaptációnak…De jelen esetben ez nem jött. Az Arkham Asylum cseppet sem adaptáció!  Semmi köze a filmhez, teljesen másról szól, máshol játszódik, sokkal közelebb áll az eredeti Batman képregényekhez, rajzfilmsorozathoz, mint a filmekhez. Biztos vagyok benne, hogy ha egyszerű filmadaptáció lett volna, akkor is hatalmas sikereket érthetett volna el a játék, azonban a készítők ennél többet akartak. Egy tényleg jó játékot akartak készíteni, ami nem csak a Batman-rajongóknak nyújt majd felejthetetlen élményt, hanem mindenkinek remek szórakozást jelent. Manapság, amikor minden a pénzről szól, a biztos siker ellenére is nagyon komoly energiát fektettek abba, hogy egy igazán remek játékkal játszhassunk. Ez is egy ok, amiért nagyra tartom a játékot. Úgymond tiszteli a játékosokat. Nem csak egy Vasember- vagy Hulk-szerű filmmásolat, amivel úgymond szembe köpik a rajongókat.

    De az, hogy próbáltak egy jó játékot készíteni, még nem jelenti azt, hogy sikerül is. Előre megsúgom azonban, hogy valóban remek játék lett.

    Először is a sztoriról Ahogy az Intróvideóból megtudhatjuk, kalandunk azután kezdődik, hogy kedvenc denevérruhás hősünk elkapja Jokert és elviszi arra a szigetre, ahol a helyi elmegyógyintézet található, ahol rengeteg őrült bűnözőt kezelnek. Gotham City leghíresebb gonosztevője azonban szándékosan hagyta magát elfogatni. Nagyszabású tervei vannak, melyeket azután próbál végrehajtani, miután kiszökik fogva tartói kezei közül és előzőleg  a szigetre szállított emberei segítségével elfoglalja az elmegyógyintézetet. Egyetlen ember akadályozhatja meg ebben: a Sötét Lovag. Arról, hogy mik Joker tervei, nem szeretnék írni bővebben, hiszen nem akarok semmi többet elárulni ebből a remek sztoriból. Nem bonyolult, de bőven elég a játékhoz, egyáltalán nem kell semmi bonyolultabb. 9/10

    A játékmenet és az ellenfeleink: célunk egyszerűnek tűnik, el kell kapjuk Jokert, azonban ez sokkal bonyolultabb, mint amilyennek hangzik. Többszáz szökött rab akadályoz minket meg ebben, ezekkel pedig a játék során meg kell majd küzdjünk. Batman azonban rendkívül  képzett harcos, így igen látványos bunyók keretében viszonylag könnyen elintézhetjük az egyszerű rabokat. Lesznek azonban keményebb ellenfeleink: egyes raboknak beadtak egy különleges szérumot, amitől hatalmas, erős szörnyetegekké válnak, ezeket pedig már cseppet se könnyű elintézni. Külön említést érdemelnek a lőfegyveres rabok, akiket csak úgy tudunk elintézni, ha lopakodunk. (Azoknak, akik nem ismerik a Batman filmet, képregényt vagy rajzfilmet, megemlítem, hogy hősünk nem öl embert, így ne is számítson senki gépfegyverrel futkározó denevéremberre!) A Lopakodást nagyban megkönnyíti a különleges, röngtgen-szem féle képességünk, amely aktiválásával átláthatunk falakon, megtalálunk rejtett helyeket. Még szót se ejtettem a főellenségekről. Ugyebár elsőszámú ellenségünk Joker, de még számos híres Batman karakterrel akad majd bajunk: többször találkozunk majd Scarecrow-val, aki hallucinogén gáz segítségével próbál minket legyőzni megküzdünk majd Poison Ivyval, aki a növényeket irányítja, Joker híres „barátnője”, Harley Quinn is többször az utunkba áll, az izomkolosszus Bane-t is le kell győzzük, de még Killer Croc-al is akad elszámolni valónk.  Rajtuk kívül állandóan jelen lesz Riddler. Az általa adott feladványok megfejtésével, illetve rejtett tárgyai megtalálásával kapjuk meg a játék bónusztartalmát. Egyes karakterekről trófeákat kapunk, rengeteg Batman-karakterről kapunk rövid leírást(ez tartalmazza rövid történetüket, első megjelenésüket a Batman világban és még néhány személyes adatot), sőt, egyes karakterekről még interjúszalagokat is találunk. Ezeket a bónusztartalmakat egyáltalán nem muszáj megkeresni, azonban rendkívül érdekes dolgokat tudhatunk meg, így mindenkinek erősen ajánlom ezek megkeresését.

    Az ellenségek legyőzése, illetve a titkok felfedésével is tapasztalat-pontokat kapunk, amikkel lehetőség nyílik különböző fejlesztésekre .Játékmenet: 10/10

    Irányítás, felszerelés: először is a bunyókra térnék ki. Ezekben az esetekben az irányítás rendkívül egyszerű, nagyrészt csak a bal mouse gombbal lesz dolgunk, a középső gombbal egy pillanatra elvakíthatjuk ellenfelünket, a jobb gombbal pedig a kontratámadásokat hozhatjuk elő, de használhatunk különböző kombókat is és batarang-eket(dobócsillagra hasonlítanak).

    Említést tettem már a batarang-ekről, ezeket használjuk majd leggyakrabban, mind harc közben, mind ellenfeleink csendes kiiktatásakor, a játék vége fele már egyszerre hármat dobhatunk el. A kettes gombbal hívhatjuk elő a robbanó zselét, mely elsősorban falak áttörésére használható, de ellenfeleink ellen is alkalmas. A hármas gombbal egy karomszerű kampót lőhetünk ki, mely elsősorban szellőzőjáratok rácsának letépésére alkalmas, de fegyverként is használható, a játék végén pedig (amikor már egyszerre 3 karmot lőhetünk ki) már gyengébb falak leomlasztására is alkalmas. A négyes gombbal használhatunk egy olyan szerkezetet, amely ultrahangokkal kiiktat védelmi rendszereket, az ötös gombbal használhatunk egy olyan kacatot, ami vízszintesen kilő egy erős acéldrótot, amin végigcsúszhatunk, így elérhetetlennek tűnő helyekre is eljuthatunk. Ezek legfontosabb fegyvereink, de használhatunk még ultrahangos bataraneget, amik odacsalják a rabokat, ahova dobjuk, illetve a tripla-batarang rendkívül hasznos fegyver.

    Ebben a tekintetben is remekül vizsgázott a Batman: a harcok egyszerűek, de látványosak, illetve számos érdekes kacatunk lesz. 9/10

    Említést érdemel még a játék remek zenéje, ami nagyon illik a különböző pályákhoz. 10/10

    A mesterséges intelligencia nagyon jó: ellenfeleink rendszerint csoportosan, körülvéve minket próbálnak elkapni, illetve könnyen észrevesznek, ha nem vigyázunk. Olvastam olyan visszajelzést, amiben bugokra panaszkodtak, nekem az egész játék során egy se volt. 9/10

    Az Arkham Asylum Unreal Engine 3-ason fut. Ez a motor már elég elavultnak tűnik egy Cryengine 2. A készítő kihozták ugyan a motorból a maximumot, de ha a Cryengine 2 tízes osztályzatot érdemel, így ez nem kaphat többet, mint 8.

    Mielőtt azonban még leírom végső osztályzatomat, írok arról, ami talán a legfontosabb egy Batman-játék esetében: a hangulat. Sötét, átérezzük az elmegyógyintézet komor hangulatát, Joker vicces és a többi karakter is üde színfolt. 10/10

    Végső következtetésként le lehet vonni, hogy a Batman: Arkham Asylum egy kimagaslóan jó játék. Hangulatos, eredeti, látványos, talán a legjobb TPS, amivel valaha játszottam. Osztályzatát némileg lehúzta a grafika, de a 9,3-as osztályzat elég jól tükrözi, hogy milyen remek játékról van szó.

Ezúttal egy kicsit eltérek a szokásostól, ugyanis nem egy játékról lesz szó, hanem egyszerre 3ról. Mindhárom játék filmadaptáció.

De egy kicsit felvezetés:  Amióta léteznek játékok, léteznek filmadaptációk. A sztori egyszerű, minden a pénzről szól. Van egy sikeres filmcím, még ha a legbénább játékot is gyártják, a címet, már sokan csak azért megveszik a játkot, mert tetszett nekik a film. Én 3 kategóriát különböztetnék meg a filmadaptációk között:

1.    Az olyan játékok, amikkel nem sokat törődtek. Halom ellenség, híres hős, esztelen kaszabolás, gyenge grafika, mégis viszonylag sikeresek mert ki ne akarná a kedvenc hősével gyilkolni a rosszfiúkat.

2.    Vannak az olyan adaptációk, amik már nem csak piócaként élősködnek a filmcímen. Ezeknél sokszor a sztorit is megváltoztatták, új dolgokat vittek bele.

3.    Az igazán ritka eset: a jó filmadaptációk.

A 3 példa pedig nem más lesz, mint:

- A hihetetlen Hulk

- Wanted - Weapons of fate

- X-men origins: Wolverine

Nem sokat kell gondolkodni azon, hogy melyik játék melyik kategóriába tartozik. Az első kategóriára talán a legjobb példa az összes játék közül A hihetetlen Hulk.

Először is, mit utál az ember legjobban ha szóba kerül egy film, amit még nem látott, de meg akar nézni? HA LELÖVIK AZ ÖSSZES POÉNT!!! Olyan nagy dolog lett volna legalább minimális mértékben változtatni a sztorin?

Mielőtt bárkiben felmerülne a kérdés, igen, én a játékkal játszottam előbb, a filmet csak utána láttam. A film nem is rossz, de alig bírtam végignézni, hiszen minő meglepetés, a játék a film szinte összes fontosabb jelenetét már megmutatta, teljesen tönkretette számomra a filmet. Feltételezem, hogy ezzel nem én vagyok egyedül így. Ez egyszerűen pofátlanság!Méltán kiérdemelt osztályzat: eredetiség- 0/10

Nah, de a játékról: lehet csodálkozni fogtok a rossz kezdet után, de én élveztem a játékot. Esztelen kaszabolás, rombolás. De felmerül bennem a kérdés: Ha mondjuk ugyanebben a játékban Hulk helyett mondjuk a szomszéd Józsi bácsi szerepelne, akkor jó lenne-e valamire a játék? A válasz egyértelmű: nem. Ez egy olyan játék, ami egyedül azért játszható, mert egy bizonyos zöld izomheggyel pusztíthatunk benne, semmi más vonzereje nincs a játéknak.

A grafika először is egyszerűen pocsék. Kidolgozatlan, egyszerű, tele buggal(gondolom az épületeken átrepülő kocsik esetével mindenki találkozott). Ez a grafika még egy 2000es játéknál talán elfogadható lett volna, 2008-ban egyszerűen rémes. 3/10

Irányítás: ez még elég jó, talán az egyedüli dolog, amire nem nagyon lehet panasz. 8/10

Átgondoltság: ez még új szempont, de itt muszáj ezt is vizsgálni:

Először is, az emberek halhatatlanok: csinálhatunk velük akármit, a legkomolyabb az lesz, hogy elkezdenek sántítani. Hogy mi ezzel a problémám? Nem 1950et írunk! Megértem, hogy nem akarták túl agresszívra csinálni a játékot, de manapság már senkit se érdekel az agresszió. A játékok véresek, agresszívak...Egy olyan világban ahol 5 éves gyerekek játszanak GTA-kal, ott elvárom h egy kéttonnás zöld izomhegy meg tudjon ölni egy embert. Talán lehetne magyarázni azzal, hogy Hulk hős akarna lenni, nem pedig rosszfiú, de akkor miért van az h többszáz katonát verünk agyon, miközben ők csak parancsot teljesítenek?

Másodszor: csak nekem szúrt szemet h New Yorkban több a taxi mint a rendes kocsi? Csodálják, hogy sok a bevándorló, miközben minden NYC-i lakos taxival közlekedik?!

3/10

Végső soron: A hihetetlen Hulk egy rossz játék, ez nem vitás, mégis elszórakoztatja az embert, de ez csak és kizárólag a főhősnek köszönhető. 3,5/10

Ezen kellemetlen kirándulás után szebb vizekre evezek: a második kategória, amit fentebb említettem azok a játékok, amik már a film nélkül is megállnák a helyüket, de sose tennének szert akkora hírnévre, ha nem lenne jó címük. Ilyen játék a Wanted - Weapons of fate.

Először is, megváltoztatták a film sztoriját, olyan mértékben, hogy miután végigvittem a játékot, a film is élvezetes volt. Vannak a játékban jó öltelek, van bőven akció, szórakoztató, mégsincs az embernek az az érzése, hogy egyedül a film miatt játszik ezzel a játékkal. De lássuk, miért is van ez így!

Sztori:(eredetiség) nem fogok írni a játék sztorijáról, a lényeg: sokmindent megváltoztattak a filmhez képest és így is jó lett a sztori. Talán nem olyan jó, hogy egy film sztorija legyen, de egy játékhoz tökéletes passzol. 7/10

Irányítás: TPS lévén sokakban felmerül a kérdés, hogy milyen lehet az irányítás. Nos, meglepően jó, sőt, TPS-ekben ritka az ilyen remek irányítás. Folyékony, egyszerű, remek! 9/10

Grafika: Egyszerű, de jól kidolgozott, nem is lehet egy kategóriában említeni az előbb elemzett Hulk játékkal. 7,5/10

Játékélmény: a játék némileg egyhangú, de szórakoztató, elég pörgős, ráadásul a különleges képességeink nagyon hasznosak és látványosak(pl. csavart golyók). 7/10

Végül tehát a játék 7,6-ra vizsgázott, érdemes kipróbálni!

Most pedig jöhet a desszert, ami egy igazán jól sikerült filmadaptáció lesz: X-men origins: Wolverine.

Ebben az esetben a filmnek és a játéknak sok közük már nincs egymáshoz. A játék a filmtől függetlenül, teljesen önállóan is remekül megállná a helyét, sőt, biztos vagyok benne, hogy sokan azért fogják megnézni a filmet, mert tetszett nekik a játék és nem fordítva.

Sztori: egészen más mint a filmben, alig van olyan jelenet, ami stimmelne. Nem a legjobb történet, de mégis megfelel egy játékhoz, az pedig külön öröm, hogy gyakorlatilag egy poént se lőtt le a filmből. 7,5/10

Grafika: Körülbelül hasonló véleménnyel vagyok a grafikáról, mint a Wanted-játék esetében: nem túlbonyolított, de mégis jó. 7,5/10

Irányítás: Nem hinném, hogy lehetne ennél jobb. A legkülönlegesebb támadást is előidézhetjük néhány gombnyomással, minden egyszerű, mégis nagyszerű. 10/10

Játékélmény: mivel ez a legfontosabb ennél a játéknál, felosztom 2 részre:

1. negatívumok: egyhangú

2. pozitívumok: minden. Első látásra ugyan azt hiheti az ember, hogy egyhangú, egyszerű kaszabolós játékról van csak szó, de a harcmozdulataink olyan látványosak, hogy el is felejtjük, hogy a játék egyhangú. Van itt minden: Addig foroghatunk, amíg az összes ellenségünket a környéken felnyársaljuk, darabokra szedhetünk szét valakit a fúrómozdulatunkkal...A játékélményt tovább javítja a tetemes mennyiségű vér. Testrészek itt, húscafatok ott, ez a játék nem a gyenge idegzetűeknek való! A főhősünk is állandóan sérül, néhány esetben a törhetetlen adamantium csontvázán kívül nem sok marad belőle. 9/10

Összesítve az X-men játék 8,5-re vizsgázott.

Az X-men origins: Wolverine egy remek játék, a filmtől függetlenül is nagyon élvezetes és látványos!

PS: amint láthatjátok, az elemzések ezúttal cseppet se lettek hosszúak, vagy alaposak. Nem is az volt a célom, hogy ezt a 3 játékot túl alaposan bemutassam, sokkal inkább 3 remek példával akartam rámutatni arra, hogy milyen lehet egy filmadaptáció. A játék lehet önmagában rémes, mégis viszonylag sikeres a címe miatt, lehet egy közepes játék, ami önmagában is jó lenne, de a címe nélkül nem tehetne szert túl nagy sikerre, vagy ideális esetben lehet olyan játék, ami önmagában is remek és majdhogynem elnyomja a film sikerességét!

    Minden jóhoz jó alapanyag kell. Ezzel nem mondta újat, mindenhol vannak példák, de hogy témánál maradjak: egy jó játékhoz jó motor kell. De vajon azért mert a motor jó, már a játék is az lesz? Bár ilyen könnyen menne ez! A valóságban azonban egészen más a helyzet, ugyanis akármilyen jó az alapanyag, a kész "termék" nagyon rossz is lehet. Nos, ez a helyzet az Hour of victory nevű játéknál is. A játék ugyanis nem máson mint egy Unreal 3-as motoron fut. Ez a motor már sokat bizonyított, tucatszám gyártottak ezzel a motorral FPS-eket, egyesek igazi remekművek lettek, a nem kiemelekedő alkotások is szórakoztatóak voltak: pl Frontlines: Fuel of war vagy Blacksite:area 51. Ezek a játékok idővel eltűnnek a süllyesztőben, de azért aki játszott velük, nem bánta meg. A játékok azért lettek ilyen jók(elsősorban) mert egy remek motort kaptak: viszonylag kis rendszerigény, jó effektek, tökéletesen passzol az FPS-ekhez és ami nagyon fontos: remek irányítás. 

    Az U3-as játékok fejlesztőinek tehát viszonylag könnyű dolguk volt, a játékot magát nem volt nehéz összehozni, néhány eredeti ötlet, egyszerű, de hatásos sztori.

    De hiába áll össze minden egy jó játékhoz, ez nem garancia semmire.

     Most pedig belemerülnék a Hour of victory játékba:

     Először a játékmenet: Elsőre nagyon biztatónak tűnik a dolog. Egyszerű 2. világháborús FPS. Választhatunk 3 karakter közül, mindnek megvan a maga különleges képessége: egyikük sniper, felmászhatunk vele háztetőkre és onnan szedhetjük le az ellenfeleinket, másikuk a  lopakodás mestere, csendesen gyilkol, a harmadik pedig amolyan Rambo típusú szétlövökmindenkit katona.

    Ez nagyon is jó lenne, de a játék nehezebb szakaszain az előbbi kettő gyakorlatilag használhatatlan, ugyanis kevés az életük az ellenségből pedig annyi van mint a szemétből.(Itt megjegyezném, hogy lesznek társaink, akik viszont egy nagy kalap tudjukmit se érnek, ugyanis max 1-2 katona leszedése után kilövik őket). Rossnak( az előbb említett Rambo-akcióhős) viszont sokkal több élete van mint 2 társának, így szinte mindig őrá lesz szükség. Tehát itt lett volna a készítőknek egy jó ötletük, amit sikeresen elszúrtak. Ezenkívül elég nevetséges a katonák száma, akiket egyedül kell elintézzünk. Nemegyszer egyedül küldenek minket rá 10-15 katonára, ráadásul sok helyen a semmiből jönnek elő német barátaink, így jobb lesz megbarátkozni a gyorstöltés gombbal. Pozitívum tehát itt nincs, negatívum több is. 4/10

     Irányítás: Ugyebár említettem, hogy az Unreal 3-as motort használó játékoknak mindnek jó az irányítása. Tulajdonképpen minden ilyen játéknál ugyanolyan a karakterünk mozgása, de ami jó, azon nem kell változtatni! Itt emberünk néha úgy kapkod, mitha olimpiára készülne egy kis amfetaminnal. A futás irreálisan gyors, a fejét is túl gyorsan kapkodja az emberünk. Ettől a játéktól szó szerint rosszul lehet az ember. Ha valaki 2 órát játszik ezzel a játékkal, akkor számítson egy szép kis hányingerre. 3/10

     Mesterséges intelligencia: Ha eddig azt hittétek szigorú voltam, akkor nagyot tévedtek. MOST LESZEK SZIGORÚ! A mesterséges intelligencia hihetetlenül, nevetségesen rossz.

      Említettem már hogy társaink igen rövid életűek, ez elsősorban azért mert egy "kicsit"ostobák. Hogy pontosabb legyek: Ki az az idióta, aki egy MG lőállással szembeáll és úgy akarja lelőni. De ez nem csak az MG-kre igaz, társaink ugyanis olyan bátrak, hogy ha még 10 német is áll előttük, akkor is képesek kiugrani a fedezékből.

      Na de nem kell aggódni, ugyanis az ellenfél se okosabb. Amikor észrevesznek minket, ahelyett hogy szépen fedezéket keressenek és onnan lőjenek, kiugranak a fedezékből és egyszerűen odaszaladnak, ahol megláttak. Megértem, hogy a háború végén a németek kétségbeesettek voltak, de az öngyilkosságnak egyszerűbb módszerei is vannak. Főleg hogy egy ütéstől holtan esnek össze. Ez a hiba ugyan első látátásra megkönnyíti a dolgunkat, de sok esetben épp ellenkezőleg, azon vehetjük észre magunkat, hogy 2-3 kamikaze német veri épp szét a puskájával a fejünket. Na de ha említettem, hogy egy ütéstől ellenfeleink hotan esnek össze, akkor mindenképp meg kell említeni az egyik legostobább dolgot, amit valaha játékban láttam. Ugyanis a német katonák különleges kiképzésük révén sokszor egy mátrixmozdulattal kitérnek az ütésünk elől. Ilyenkor azt se tudtam sírjak vagy röhögjek!!!

      Azt azonban ne higgyük egy pillanatig se, hogy csak az emberek ilyen síkhülyék! Lesz olyan pálya, ahol egy tankot kell gyalogosan kísérjünk. Nos, ha közvetlenül a tank ágyúcsöve elég áll egy német katona, ez akkor se lövi le, inkább a hagyja, hogy mi nyírjuk ki az összes ellenfelet. Rengetegszer azért haltam meg, mert arra számítottam h egy tank, vagy egy társ fedez. Olyan eset is gyakran előfordul hogy minket közelről lőnek, társunk pedig 2 méterrel arrébb ezt szép nyugodtan nézi.A Marson hamarabb találnak intelligens lényeket mint ebben a játékban. 0/10

     Eredetiség: Ez a játék szinte mindenben a Call of duty játékokat próbálja utánozni, de az utánzás hihetetlenül rosszul sikerült. Egyedüli eredeti ötlet a karakterválasztási lehetőség, amit viszont elszúrtak. 2/10

     Grafika: Ez azért valamennyit emel a játék rémesen gyenge pontszámán. Viszont itt meg kell említeni a rengeteg bugot. Lesz itt olyan katona, aki fal mögül lő ránk, lesz lebegő fegyver, lesznek hirtelen minden ok nélkül elrepülő szikladarabok, ezenkívül sokszor megakadunk a semmiben. 5,5/10

      Összesítésben a játék 3,1-et kap, és ez nagyrészt csak a tűrhető grafika miatt.

     A végszó jogán: A Keresztapa esetében a gond az volt, hogy nem is próbáltak meg egy igazán jó játékot csinálni, ebben az esetben ha nem próbálkoznak egyáltalán játékgyártással, jobb lett volna. Megpróbáltak néhány dolgot, mindegyik nagyon rosszul sült el. Kerüljétek!

Minden embernél van egy határ. Ez a „határ” mindenhol jelen van: mennyit bír valaki futni, mennyit bír tanulni, mi az, amit már sértőnek tart.

Nah, de most egyelőre ezt a gondolatmenetet félreteszem.

    A Godfather II játék elemzését kezdjük szépen sorba. Dupla klikk az ikonra, néhány másodperc múlva már halljuk is a Keresztapa zenéjét, és vérfoltokon olvashatjuk a játék kiadójának nevét. Itt egy kicsit megállnék. Első benyomás: remek játékkal lesz dolgom. A jelek szerint ez a játék nagyon hangulatos lesz, képes lehet átadni a filmek feelingjét. Az a baj h a pozitívumok ki is merülnek ezzel.

    Az első dolog, ami nagyon zavart a pályák kinézete. A Keresztapa egy cseppet se vidám film, a sötét színek dominálnak, mindenki öltönyben(a maffiózóknak megvan a maguk stílusa), viszont úgy tűnik hogy a film el is használta az összes öltönyt, mert ide már egy se jutott. A grafika túl színes, a szereplők ruházata inkább emékeztet minket egy melegfelvonulásra mint egy maffiacsaládra.

    Ez a játék egy egyszerű GTA-utánzat, de abból se akármilyen, mert míg a Saints Row 2 szórakoztató volt, addig ez idegesítő. Az irányítás helyenként rémes. Egyáltalán nincs olyan jó, mint az előbb említett 2 játék esetében. Nehéz lenne leírni h miért, egyszerűen nincs olyan jó.

    Említettem már h a szereplők öltezete távolról se emlékeztet a filmre, de itt van még egy kiváló példa arra h a játék teljesen átgondolatlan. A játék ugyebár többször hangoztatja h szereplőnk nem csak egyszerű bandatag, ő egy Don: a New York-i banda feje. De gondoljunk már bele, ha többszáz ember dolgozik nekünk, akkor miért mi kell kamikaze módra megtámadjunk és szétlőjünk egy ellenség által védett helyet??! Ez nem az egyszerű katonák dolga lenne. Nekem úgy rémlik, hogy a Don adja a parancsot, más végrehajtja.Valahogy nekem a filmből kimaradt az a rész, amikor Al Pacino egy képfegyverrel szétlövi az összes ellenfelét, vagy lehet, hogy a készítők elkeverték a címeket és a Scarface-t nézték meg?!

De ha már Al Pacino:Csak szerintem nem hasonlít ez a 2 ember egymásra????????

További negatívum az, hogy a grafika egyáltalán nem nagy szám. Ha már átgondolatlan és elszúrták a hangulatot, legalább a grafika legyen kiemelkedő, de egyáltalán nem az, még a lehető legjobb felbontáson sem!

 Végül egy kis összegzés:

-         A Keresztapa filmeknél a hangulat dominált, egy sötét hangulat, a maffiózóknak pedig volt stílusuk. Itt ezt mintha szándékosan elszúrták volna, szép munkát végeztek: 4/10

-         A Mirror’s Edge-nél a grafika nagyban hozzájárul a játék hangulatához, itt pont fordítva. A túl színes táj csak tovább ront azon, amit amúgyis elrontottak.Ezenkívül egyáltalán nem sikerült valami jóra. 6/10

-         Irányítás: Hasonló játékoknál találkoztunk már remek irányítással és rémessel is, ez közepes, általában jól irányítható az emberünk, máskor egy egyszerű telefonhívásért is meg kell izzadjunk. 7/10

-         Játékmenet: Egy család vezetőjével megyünk és gyilkolunk sorba mindenkit, miközben ha a család vezetője meghal, az egész családban kitörne a káosz. Ez kb olyan mintha Obama menne Irakba harcolni. Egyszerűen ostobaság. 1/10

-         Zene: tűrhető. 7,5/10  

    A mesterséges intelligenciára nem térnék ki, hiszen az egyik hasonló játéknál se remekel, szóal inkább nem húzom le mégjobban a pontszámot. A végső osztályzat tehát 5,1.

Ez a pontszám pedig egyáltalán nem elfogult, ennyit érdemel ez a játék!

    A teszt végén visszatérnék az első gondolatomhoz: Ez a játék sértés! Sértés a filmek összes rajongója felé. Akinek tetszettek a filmek, biztos vagyok benne, hogy ezt értékelhetetlennek tartják majd. Kaptunk az EA-től egy közepes GTA-klónt, semmi többet!

Egy elemzésnél nagyon fontos, hogy ne legyenek előítéleteink. Egy sikeres sorozatnál már nagyok az elvárások az új részekkel szemben, egy túlsztárolt játékot hajlandóak vagyunk túlbecsülni. Ezért nem egyszerű dolog a Saints Row 2-ről bármit is írni. Végső soron ugyanis nem másról, mint egy egyszerű GTA-klónról beszélünk, de azért megpróbálom előítéletek nélkül elemezni.

  Egy ilyen játék mínuszból indul, ugyanis eredetiségért nem érdemel pontot! Kapunk egy szép nagy várost, ami tejesen interaktív, sok kocsit, sok rádióadást, elfoglaltságokat a body-guardtól a mentősön át a versenyzőig mindent, néhány  bandát, amiken belül kb 3-4-féle ember van, a többi ugyanúgy néz ki, kapunk egy közepes mesterséges intelligenciát, és sok-sok fegyvert. Gondolom a legtöbb ember ha csak ezt a mondatot olvasná, egyből a GTA sorozatra ismerne és ez nem is csoda.

    Először is a sztori: csak a szokásos, az, amire számítunk. A "Szentek" egykori vezére miután túlélt egy robbanást, hosszú kómából ébred fel és miután megszökik a zsaruktól, szeretett bandáját teljesen széthullva találja. A várost új bandák uralják. Mi mást tehet az ember, elkezdi újraszervezni a várost egykor uraló Szenteket, hogy átvehesse a város irányítását az új bandáktól, ennek érdekében először össze kell szedjünk néhány magasabb rangú tagot, találni egy törzshelyet, majd szépen lassan átvenni a város uralmát a riválisok legyőzésével. A sztori jó, az amire számíthatunk, semmi váratlan. 8/10

    Most kezdődnek a problémák...Először is az irányítás. Amikor gyalog rohangálunk káoszt okozva mindenhol, azzal nincs semmi gond, a baj akkor jön, amikor kocsiba ülünk. Ez a játék nyilván konzolokra készült elsősorban, ezt pedig az autók vezetése sínylette meg, ugyanis egyszerűen túl érzékenynek tűnik az irányítás. Ha csak a legkisebb mértékben is akarunk jobbra, vagy balra kanyarodni, a kocsink már akkor is elég nagy fokban irányt változtat, így már az se lesz egyszerű feladat, hogy A pontból B pontba eljussunk. Jónéhány óra játékidő kell, mire belejövünk a vezetésbe. Egy játék elején nem az kéne leegyn a legnagyobb gondunk, hogy megtanuljunk autót vezetni!!! De ez még a kisebbik gond. A nagyobb bajok akkor kezdődnek, amikor valakit üldözni kell és üldözés közben lőni rá. Önmagában is elég nehéz a vezetés, ehhez hozzájön, hogy még lőni is kell közben, és máris kapunk egy nagyon idegesítő játékot! Őszintén szólva én nagyon örültem, amikor egy vezetős résznek vége lett. A gyalogos irányítás jó lett, a vezetés ellenben rémes. 6/10

Az ellenfeleknek színes kavalkádjában lesz részünk. A többszáz egyszerű bandatagon kívül ugyanis számos főellenséget is meg kell öljünk, akik közt lesz voodoo-pap, katona, yakuza-vezér...A többit majd nézzétek meg magatok! Ebben a részben térek ki a fegyverekre is. Sokmindent nincs mit mondjak az arzenálunkról. Lesznek különboző fegyverkategóriák:pisztolyok,géppisztolyok,puskák,gránátok, rakétavető...A lőszerutánpótlásról a missziók után kapott pénz segítségével gondoskodhatunk. Találnuk majd több fegyverboltot, ahol megvásárolhatjuk a szükséges fegyvereket és lőszert.
Még nem tértem ki a mesterséges intelligenciára. Ahogy már említettem, a város teljesen interaktív, ha valahol elkezdünk tombolni, hamar elfutnak az emberek a környékről, de azért komoly hibák is vannak az MI-ben. Találkozunk majd olyan emberrel akit nem zavar, hogy fal van előtte, ő fut, még ha nem is halad...A saját társait elütő zsarukon meg se lepődünk. Itt a jegy 8

    Grafika: ha magas beállításokon visszük a játékot, akkor elég jó, de közepes vagy gyenge beállításokon igen gyenge, szóval ha valakinek nincs meg a szükséges gép a jó beállításokhoz, az jobb ha nem is fog hozzá játszani.Mindemelett a megfelelő gép mellett is sokat fog a játék akadozni, ami az autóvezetést még tovább nehezíti. Tehát, hogy röviden foglaljam össze: a rendszerigény sokkal nagyobb, mint amilyen kéne legyen ilyen  grafika mellett. 7/10.

    Lesz számos rádió, amit hallgathatunk, így mindenki megtalálja a neki való zenét. 9/10

A végső osztályzatnál továbbá az eredetiség teljes hiánya miatt egy újabb pontot vonok le.

A sok hibája ellenére is megkapja a játék a 6,6-os jegyet.

A Saints row 2 számos hibát tartalmaz, sokkal jobb is lehetett volna a PC-s verzió, de azért egy szórakoztató játék. Ha éppen unatkozunk, érdemes átvinni 1-2 feladatot. Ne számítsunk semmi emlékezetesre. Akinek nagyon magasak az igényei, az jobb ha mással játszik!

Jó játékot!