gameover

    Minden jóhoz jó alapanyag kell. Ezzel nem mondta újat, mindenhol vannak példák, de hogy témánál maradjak: egy jó játékhoz jó motor kell. De vajon azért mert a motor jó, már a játék is az lesz? Bár ilyen könnyen menne ez! A valóságban azonban egészen más a helyzet, ugyanis akármilyen jó az alapanyag, a kész "termék" nagyon rossz is lehet. Nos, ez a helyzet az Hour of victory nevű játéknál is. A játék ugyanis nem máson mint egy Unreal 3-as motoron fut. Ez a motor már sokat bizonyított, tucatszám gyártottak ezzel a motorral FPS-eket, egyesek igazi remekművek lettek, a nem kiemelekedő alkotások is szórakoztatóak voltak: pl Frontlines: Fuel of war vagy Blacksite:area 51. Ezek a játékok idővel eltűnnek a süllyesztőben, de azért aki játszott velük, nem bánta meg. A játékok azért lettek ilyen jók(elsősorban) mert egy remek motort kaptak: viszonylag kis rendszerigény, jó effektek, tökéletesen passzol az FPS-ekhez és ami nagyon fontos: remek irányítás. 

    Az U3-as játékok fejlesztőinek tehát viszonylag könnyű dolguk volt, a játékot magát nem volt nehéz összehozni, néhány eredeti ötlet, egyszerű, de hatásos sztori.

    De hiába áll össze minden egy jó játékhoz, ez nem garancia semmire.

     Most pedig belemerülnék a Hour of victory játékba:

     Először a játékmenet: Elsőre nagyon biztatónak tűnik a dolog. Egyszerű 2. világháborús FPS. Választhatunk 3 karakter közül, mindnek megvan a maga különleges képessége: egyikük sniper, felmászhatunk vele háztetőkre és onnan szedhetjük le az ellenfeleinket, másikuk a  lopakodás mestere, csendesen gyilkol, a harmadik pedig amolyan Rambo típusú szétlövökmindenkit katona.

    Ez nagyon is jó lenne, de a játék nehezebb szakaszain az előbbi kettő gyakorlatilag használhatatlan, ugyanis kevés az életük az ellenségből pedig annyi van mint a szemétből.(Itt megjegyezném, hogy lesznek társaink, akik viszont egy nagy kalap tudjukmit se érnek, ugyanis max 1-2 katona leszedése után kilövik őket). Rossnak( az előbb említett Rambo-akcióhős) viszont sokkal több élete van mint 2 társának, így szinte mindig őrá lesz szükség. Tehát itt lett volna a készítőknek egy jó ötletük, amit sikeresen elszúrtak. Ezenkívül elég nevetséges a katonák száma, akiket egyedül kell elintézzünk. Nemegyszer egyedül küldenek minket rá 10-15 katonára, ráadásul sok helyen a semmiből jönnek elő német barátaink, így jobb lesz megbarátkozni a gyorstöltés gombbal. Pozitívum tehát itt nincs, negatívum több is. 4/10

     Irányítás: Ugyebár említettem, hogy az Unreal 3-as motort használó játékoknak mindnek jó az irányítása. Tulajdonképpen minden ilyen játéknál ugyanolyan a karakterünk mozgása, de ami jó, azon nem kell változtatni! Itt emberünk néha úgy kapkod, mitha olimpiára készülne egy kis amfetaminnal. A futás irreálisan gyors, a fejét is túl gyorsan kapkodja az emberünk. Ettől a játéktól szó szerint rosszul lehet az ember. Ha valaki 2 órát játszik ezzel a játékkal, akkor számítson egy szép kis hányingerre. 3/10

     Mesterséges intelligencia: Ha eddig azt hittétek szigorú voltam, akkor nagyot tévedtek. MOST LESZEK SZIGORÚ! A mesterséges intelligencia hihetetlenül, nevetségesen rossz.

      Említettem már hogy társaink igen rövid életűek, ez elsősorban azért mert egy "kicsit"ostobák. Hogy pontosabb legyek: Ki az az idióta, aki egy MG lőállással szembeáll és úgy akarja lelőni. De ez nem csak az MG-kre igaz, társaink ugyanis olyan bátrak, hogy ha még 10 német is áll előttük, akkor is képesek kiugrani a fedezékből.

      Na de nem kell aggódni, ugyanis az ellenfél se okosabb. Amikor észrevesznek minket, ahelyett hogy szépen fedezéket keressenek és onnan lőjenek, kiugranak a fedezékből és egyszerűen odaszaladnak, ahol megláttak. Megértem, hogy a háború végén a németek kétségbeesettek voltak, de az öngyilkosságnak egyszerűbb módszerei is vannak. Főleg hogy egy ütéstől holtan esnek össze. Ez a hiba ugyan első látátásra megkönnyíti a dolgunkat, de sok esetben épp ellenkezőleg, azon vehetjük észre magunkat, hogy 2-3 kamikaze német veri épp szét a puskájával a fejünket. Na de ha említettem, hogy egy ütéstől ellenfeleink hotan esnek össze, akkor mindenképp meg kell említeni az egyik legostobább dolgot, amit valaha játékban láttam. Ugyanis a német katonák különleges kiképzésük révén sokszor egy mátrixmozdulattal kitérnek az ütésünk elől. Ilyenkor azt se tudtam sírjak vagy röhögjek!!!

      Azt azonban ne higgyük egy pillanatig se, hogy csak az emberek ilyen síkhülyék! Lesz olyan pálya, ahol egy tankot kell gyalogosan kísérjünk. Nos, ha közvetlenül a tank ágyúcsöve elég áll egy német katona, ez akkor se lövi le, inkább a hagyja, hogy mi nyírjuk ki az összes ellenfelet. Rengetegszer azért haltam meg, mert arra számítottam h egy tank, vagy egy társ fedez. Olyan eset is gyakran előfordul hogy minket közelről lőnek, társunk pedig 2 méterrel arrébb ezt szép nyugodtan nézi.A Marson hamarabb találnak intelligens lényeket mint ebben a játékban. 0/10

     Eredetiség: Ez a játék szinte mindenben a Call of duty játékokat próbálja utánozni, de az utánzás hihetetlenül rosszul sikerült. Egyedüli eredeti ötlet a karakterválasztási lehetőség, amit viszont elszúrtak. 2/10

     Grafika: Ez azért valamennyit emel a játék rémesen gyenge pontszámán. Viszont itt meg kell említeni a rengeteg bugot. Lesz itt olyan katona, aki fal mögül lő ránk, lesz lebegő fegyver, lesznek hirtelen minden ok nélkül elrepülő szikladarabok, ezenkívül sokszor megakadunk a semmiben. 5,5/10

      Összesítésben a játék 3,1-et kap, és ez nagyrészt csak a tűrhető grafika miatt.

     A végszó jogán: A Keresztapa esetében a gond az volt, hogy nem is próbáltak meg egy igazán jó játékot csinálni, ebben az esetben ha nem próbálkoznak egyáltalán játékgyártással, jobb lett volna. Megpróbáltak néhány dolgot, mindegyik nagyon rosszul sült el. Kerüljétek!